Halott vagyok?

Sziasztok!

Meghoztam a 6. részt remélem tetszeni fog!!!!

6.rész

<Hope szemszöge>
Az SMS láttán megállt bennem az ütő!  Végre télleg megszerettem Josht akit egyszer már megöltem. FURA!!! Mikor felébredtem úgy mond Josh csak előttem állt vészesen közeledett felém pár centire tőlem megállt, felnéztem rá arca közeledett enyémhez, majd hirtelen megállt nem ment tovább csak pár milliméter választott el az ajkaitól és én eltüntettem ezt a pár millimétert. Én megcsókoltam, én egy rövid csókot akartam amit ő elmélyített és csak levegőhiány miatt váltunk szét. Josh egy picit meglepődött, de én lehajtottam fejem mert éreztem hogy pír önti el arcom. Elég furi, hogy én megcsókoltam egy angyalt!!!! ÚRISTEN! El is felejtettem a pasit mikor fogom megkeresni? Vajon Josh segítene? Töprengésemből egy ajtó csapódás ébreszett fel. Mikor felnéztem a rémálmommal találtam szembe magam Sky. Sky egy csaj a bázisról utál engem és én is őt, hogy miért azt nem tudom! 
Hirtelen elkapta Sky a karom. Mikor Josh vissza akart rántani Sky hasba rúgta sajnos tűsari volt rajta. Majd felémjött egy üveggel és fejbe vágott a földön feküdve még láttam hogy oda megy Joshhoz és oda nyomott egy rongyot a szájához, de itt minden elsötétült.
Azt hiszem felébredtem. Próbáltam kinyitni a szemem, de először nem ment aztán csak sikerült. Mikor kinyitottam a vér is megfagyott bennem mindenhol kínzóeszközök én pedig egy székhez voltam kötözve. MARHA JÓ!!! Próbáltam kiszabadulni mikor egy hangos ordítást hallottam. Az ablak felől jött oda néztem nem láttam semmit majd hirtelen betoppant az ajtón Sky. Felkapott egy kést majd elkezdett felém közeledni, de megállt, mikor aztán belépett két gorilla a kezükben a kiütött Joshsal. Valahogy felébreztették, Josh mikor rendesen magához tért és felnézett rajtam akadt meg tekintete, ezt Sky észre vette  és a torkomhoz kapta a kést. Mikor ránéztem Joshra ő neki  könnyek gyűltek szemébe.Kb egy másodperc alatt elintézte a két gorillát aztán kiengedte szárnyait. Közeledett felénk, de Sky megszólalt:
- Ha közelebb jössz a szerelmed meghal.- mikor befejezte a mondatot Josh megállt. Nem értettem télleg szeret? Nem az nem lehet! Míg magammal osztozkodtam Sky elvette torkomtól a kést, de azzal a lendülettel fejbe vágott a nyelével és hirtelen minden elsötétült!

<Josh szemszöge>
Mikor láttam, hogy megütötte Sky, Hopet egy világ tört össze bennem! Fejéből még a vér is kicsordult Lila haján szinte világított a vér. Nagyon fájt, de hirtelen az a harag ami jött belém engem is meglepett. Rohantam Sky felé majd egy szárnycsapással felé kerültem, elkaptam a nyakát és pillanatok alatt eltörtem azt. Ami ez után történt az még engem is megrémisztett! Sky csak felkelt a földről helyre rakta a nyakát és elindult felém! Ez egy DÉMON????
Ahogy jött felém, elfordította fejét és Hope felé vette az irányt elindultam felé de hirtelen valami szél féle a falhoz nyomott. Így nem tudtam mit tenni a falhoz ragadva vártam mi fog történni. Sky elő vett egy injekciós tűt és beleszúrta Hope nyakába. Valami eszeveszett érzés fogott el és nem tudtam mit tegyek, majd Sky csak felnevetett:
- Jajj te kis buta nem hal meg tőle, csak aludni fog egy darabig de amolyan láz álmai lesznek.- mondta önelégült vigyorral az arcán. Majd előkapott a zsebéből egy gyufát meggyújtotta majd eldobta.

<Hope szemszöge>
Hirtelen minden fehér lett és fura. Talán Halott vagyok?, de ez nem maradt így sokáig mert ez a fehérség ködként felszívódott. Felálltam, körbenéztem és egy erdő közepén voltam. Egy szárnyas alak közeledett felém, majd tőlem egy pár centire állt meg kissé dézsavő érzésem volt. Amikor felnéztem Josh volt az, vagy mégsem, vörös volt a szeme. NEm ez nem Josh. elkezdtem hátrálni, majd hirtelen egy szörnyű nagy fájdalom hasított végig a hátamon majd térdre estem két nehéz dolog volt a hátamon majd előrébb dőltem, hogy ha elég nagyok valamennyire lássam őket, ledermedtem fekete szárnyim voltak. Felálltam nagy nehezen és tovább hátráltam Josh pedig felém közeledett én elestem egy botban és a földön feküdtem. Hirtelen nagyon meleg lett és Josh eltűnt minden újra fekete lett. Köhögni kezdtem és kinyitottam a szemem ez csak egy álom volt. Megkönnyebbültem. Aztán megláttam hogy a szoba lángokban van és Josh pedig a földön feküdt elájulva. Oda másztam hozzá és kíhúztam őt az ajtón nem olyan nagy ez a szoba szerencsére, de én vissza szaladtam és felkaptam egy még nem teljesen forró tőrt. Vissza mentem Joshhoz ő már ébredezett, ahogy oda mentem hozzá láttam meg hogy itt nincs is tűz ez fura. Valamilyen szinten felálltam vállamra véve Josht és kikászálódtam az ajtón egy erdőben találtam magam. valamerre elindultam már jó messze jártam aháztól éreztem, hogy lábaim nem bírják sokáig mikor ezt végig gondoltam elestem elment minden erőm mellettem szintén a földön ott volt Josh őrá néztem és pillanatok alatt elnyomott az álom.
Arra ébredtem fel, hogy valaki visz a karjaiban résnyire kinyitottam a szemem, hogy ne lehessen észre venni és láttam, hogy Josh volt az. Köhintettem egyet mire megállt, lenézett rám komor arccal majd elmosolyodott letett a földre.
- Jól vagy?- kérdezte én csak bólintottam.- Az jó, de elmondanád, hogy kerültünk ki a házból?- én megint bólintottam.
- Hát amikor felébredtem láttam, hogy ég a szoba kivonszoltalak védelmi ezköznek elloptam egy tőrt kihoztalak a házból és elindultam az erdő felé és mentem nem tudom 4-5 km-t mikor elestem és úgy nyomott el az álom.- meséltem el neki, ő aranyosan elmosolyodott ezen a kis történeten.

<Josh szemszöge>
Csak mosolyogni tudtam azon ahogy Hope mesélt olyan aranyos volt, mint egy kis gyerek. Szépen végig hallgattam aztán észre vettem, hogy kínos csend ült közénk így megtörtem a jeget:
- figyelj elkéne indulni nem soká kiérünk az erdőből.- furcsán nézett mikor végig mondtam.
- Te tudod hol vagyunk?- kérdezte én csak bólintottam majd oda mentem hozzá és felkaptam őt nem ellenkedett. Mikor aztán eltelt pár perc néma csöndben leugrott karjaimból. nem értettem miért. Furcsán néztem rá, amin ő csak egy jót kacagott. 
Mentünk bő egy órát és már az országút szélén stoppoltunk. Érdekes Hopenak azonnal megálltak. Beszálltunk egy kedves öreg házaspár kocsijába ők vissza vittek minket Londonig utána már gyalog haza battyogtunk.

<Hope szemszöge>
Beestünk az ajtón mikor aztán megláttam Léna bőröndjét ezt nem értem itthon vannak? Rohantam be a szobába és megláttam Lénát és Bo-t a kanapén elég idegesek voltak.
- Sziasztok! ti hogyhogy itthon vagytok?- kérdeztem félve a választól.
- Sziasztok! Azért jöttünk előbb haza mert hiányoztatok nekünk és féltettük Josht.- mondták rémisztően egyszerre!- Amúgy hol voltatok?- kérdezték.
- Elraboltak minket!- mondtam könnyen mintha semmi nem is történt volna és elindultam a konyhába. Bent a konyhában megszéádültem és egyéles fájdalmat is éreztem a nyakamnál amire feliordítottam mire a lányok  és Josh beértek én a földön fekdtem még ébren majd szép lassan lehunytam szemem. Most talán télleg örökre!