Mivel nem kapok visszajelzést semmire amit csinálok így nem lesz új rész addig amig nem lesz az utcsón legalább 2 pipa vagy egy komment!
2014. június 18., szerda
2014. június 17., kedd
Megtörtént! ♥
Sziasztok! Vége a szünetnek így hozom a következő részt! Remélem örültök! Tudom, hogy Júliusig mondtam a szünetet, de már nagyon kiakartam rakni az új részt! Ja és majd elfelejtettem szólni a történet elejét és majd nem minden részen egy kicsit átalakítottam!
<Hope szemszöge>
Amikor Léna felrohant és azt ordította Bo elájult én azonnal sejtettem, hogy ez olyan, mint amikor kicsik voltunk-akkor is ez volt utána meg Bo előugrott és megijesztett engem!- Így hát mikor elindultunk lefele Josht hagytam előre menni! Mikor bement a konyhába nem halottam semmit aztán egy woah hang szűrődött át a keskeny falon és azonnal tudtam megviccelték!! Majd nagy nevetés közepette jött ki Josh!! Pár perc elteltével a nevetéstől könnyes szemét megtörölte, majd egy óvatlan pillanatomban, amíg Lénát figyeltem elkapta derekam magához rántott és megcsókolt! Először meglepődtem és próbáltam eltolni magamtól, de mikor beláttam próbálkozásom hiába való nem küzdöttem tovább és átadtam magam az élvezetnek! Furcsa volt az egész, de még is jó. Tetszett! És most már biztos vagyok benne, hogy szeretem! Még mindig nehéz elhinnem. Pár pillanat múlva csókunk véget ért, de ahogy arcunk távolodott sem vettem le róla szemem és ő se rólam!
- Szeretlek!- suttogta én nem válaszoltam csak magamhoz húztam egy újabb csókra! A levegő nagyúr így hát elváltunk egymástól egy hosszabb csók után! Mélyen a szemébe néztem majd ennyit suttogtam úgy, hogy még én magam is alig hallottam:
- Én is!- éreztem, ahogy arcomat elönti a pír. Itt egy pillanatra elkaptam fejem nem akartam, hogy lássa, ahogy egyre vörösödöm. Pár másodperc elteltével egy kezet éreztem arcomon, majd egy rövid még is egy évnek tűnő mozdulattal a fejemet maga felé fordította. Szemeiben egy fajta öröm látszott, de nem tudtam nem észrevenni az ajkain megbúvó kaján vigyort! Melyet akárhogy próbált leplezni nem sikerült neki! Egy köhintésre lettünk figyelmesek mely megzavarta ezt az édes pillanatot. Mikor a hang irányába fordítottam tekintetem egy „mi van már??” arc kíséretében, láttam Lénán, hogy örül és egyben fél! Az örömöt értettem, de a félelmet nem. Bo is beviharzott egy nagy sikoltás kíséretében mit mi csak egy sóhajjal nyugtáztunk. Ám látva Bo rémült tekintetét mindenki megkomolyodott. Én kérdőn néztem Bo-ra, mire ő eldadogta, hogy:
- Ílyesztőőő…..na..gyoon….íjesztő!!- dadogta miközben fejét vállamba fúrta mintha azt hinné én megtudom védeni! Lénára néztem aki azonnal tudta mire gondolok, és már indult is a konyhába először kinyitotta az ajtót, de nem, az ajtóba lefagyott.
Amikor Léna felrohant és azt ordította Bo elájult én azonnal sejtettem, hogy ez olyan, mint amikor kicsik voltunk-akkor is ez volt utána meg Bo előugrott és megijesztett engem!- Így hát mikor elindultunk lefele Josht hagytam előre menni! Mikor bement a konyhába nem halottam semmit aztán egy woah hang szűrődött át a keskeny falon és azonnal tudtam megviccelték!! Majd nagy nevetés közepette jött ki Josh!! Pár perc elteltével a nevetéstől könnyes szemét megtörölte, majd egy óvatlan pillanatomban, amíg Lénát figyeltem elkapta derekam magához rántott és megcsókolt! Először meglepődtem és próbáltam eltolni magamtól, de mikor beláttam próbálkozásom hiába való nem küzdöttem tovább és átadtam magam az élvezetnek! Furcsa volt az egész, de még is jó. Tetszett! És most már biztos vagyok benne, hogy szeretem! Még mindig nehéz elhinnem. Pár pillanat múlva csókunk véget ért, de ahogy arcunk távolodott sem vettem le róla szemem és ő se rólam!
- Szeretlek!- suttogta én nem válaszoltam csak magamhoz húztam egy újabb csókra! A levegő nagyúr így hát elváltunk egymástól egy hosszabb csók után! Mélyen a szemébe néztem majd ennyit suttogtam úgy, hogy még én magam is alig hallottam:
- Én is!- éreztem, ahogy arcomat elönti a pír. Itt egy pillanatra elkaptam fejem nem akartam, hogy lássa, ahogy egyre vörösödöm. Pár másodperc elteltével egy kezet éreztem arcomon, majd egy rövid még is egy évnek tűnő mozdulattal a fejemet maga felé fordította. Szemeiben egy fajta öröm látszott, de nem tudtam nem észrevenni az ajkain megbúvó kaján vigyort! Melyet akárhogy próbált leplezni nem sikerült neki! Egy köhintésre lettünk figyelmesek mely megzavarta ezt az édes pillanatot. Mikor a hang irányába fordítottam tekintetem egy „mi van már??” arc kíséretében, láttam Lénán, hogy örül és egyben fél! Az örömöt értettem, de a félelmet nem. Bo is beviharzott egy nagy sikoltás kíséretében mit mi csak egy sóhajjal nyugtáztunk. Ám látva Bo rémült tekintetét mindenki megkomolyodott. Én kérdőn néztem Bo-ra, mire ő eldadogta, hogy:
- Ílyesztőőő…..na..gyoon….íjesztő!!- dadogta miközben fejét vállamba fúrta mintha azt hinné én megtudom védeni! Lénára néztem aki azonnal tudta mire gondolok, és már indult is a konyhába először kinyitotta az ajtót, de nem, az ajtóba lefagyott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)