Változó érzelmek

Sziasztok!!
Hoztam is az új részt! Elég rövid lett!

4.rész

<Josh szemszöge>
Már biztosan ott álltam pár perce mikor aztán feljött Bo. Ő azonnal szaladt hívni a mentőket. Amíg ő elfutott én is vissza tértem a valóságba. Félek, hogy az aki ezt bedobta a követ komolyan gondolta. Pár perc múlva meg is érkezett a mentő.

<Hope szemszöge>
Próbáltam kinyitni a szemem, de egy szörnyen éles fény miatt vissza is csuktam pár másod perc alatt meg is szokta a szemem. De már most megütötte az orrom az a tipikus kórház szag. GYŰLÖLÖM!!! Épp mikor felültem akkor nyitott be egy nővérke már éppen szóláshoz nyitottam a szám mire ki is ment, remek ezek aztán törődnek a beteggel. Másodpercek eltelével két lány rontott be az ajtón. Bo és Léna, látszott rajtuk, hogy aggódnak, de én csak Josht kerestem. Belépett az orvos.
- Hölgyem kövesse a fényt a szemével.- megtettem amit kért majd folytatta- Szédül, vagy fáj valamije?- kérdezte kedvesen én csak nemet bólogattam.- Kint egy fiatal ember várja önt egy erős adag nyugtatót kapott.- Josh. Hirtelen felpattantam és már indultam is ki, az egyik automata mellett meg is találtam ott ült és épp egy kávét vagy valamit kortyolgatott. Oda sétáltam, majd beletúrtam göndör hajába mire felnézett, hirtelen pattant fel és ölelt meg mögöttünk a lányoknak álla a padlót verte gondolom, meglepődve, de vissza öleltem.
- Jól vagy? Nincs semmi bajod?- záporoztak a kérdései én csak nemet tátogtam.- Akkor jó! és hazaengednek?- mire Josh mögött az orvos megszólal:
- Persze még pár vizsgálat és olyan 3 óra múlva már haza is mehet!- mondta mire Josh elmosolyodott.
Ez a három óra szinte elrepült. Haza érve ledobtam magam a kanapéra és az első dolgom az volt, hogy bekapcsoltam a tv-t pont a spongya bob ment imádom! Josh is leüllt mellém éreztem ahogy folyton bámul. Pár perc múlva tv előtt ott termedt Bo és Léna.
- Nekünk ma indul a gépünk. Azaz két hétig kettesben lesztek ugye nem ölitek meg egymást?- Joshal össze néztünk majd elnevettük magunkat.
- Már miért ölnénk meg egymást?- kérdeztem még mindig nevetve, majd Léna és Bo komolyan nézett rám.- Mármint nem nem bántjuk egymást.- mondtam eléggé megszeppenve.
- Na akkor mi indulunk is! Kijöttök velünk a reptérre?
- NEM!- mondtam- onnan vissza is kell jönni!- mondtam majd ásítottam és elterültem a kanapén el is felejtettem, hogy mellettem van Josh így beledőltem az ölébe annyira megijedtem, hogy a földön landoltam a nem rég kezelt sebnél pedig iszonyatos fájdalmat éreztem! Majd felültem és a fájdalom eltűnt oké ez jó!
Léna és Bo felkapták a csomagjaikat és elköszöntek amíg ki kísértük őket a kapun. Amikor vissza mentünk már meg is céloztam a konyhát. Én ott ügyeskedtem és össze hoztám egy simla rántotátt. Majd ordítottam Joshnak, hogy jöjjön enni ő pillanatok alatt ott termedt. Mikor végett a vacsival oda jött és egy puszit nyomott az arcomra, eléggé meglepődtem.
- Egy ilyen finom vacsiért puszi jár.- mondta majd meg simogatta a hasát. hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. Majd beleszóltak:
- Te mostantól a barátoddal együtt a Trónfosztók tagja vagy! Majd kapsz egy erről szóló levelet HOPE!- mondta majd le is tette! Ez meg ki volt?

 Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy szemszögekkel írok könnyebb leszűrni, hogy ki mit gondol! Remélem, hogy ez a rész tetszeni fog!

3. rész

Még mindig dermedten bámultam, de most már magam elé, és mindenféle kérdés cikázott bennem: Hogy élte túl?, Lénáék mentették meg?, Vajon fel fog ismerni? Elmélkedésemből vissza térve a valóságba már el is kaptam Léna kezét és húztam magam után valamelyik nyitott ajtós helységbe később rájöttem, hogy ez a konyha a kedvenc helyem minden lakásba! De gyorsan el is kezdtem mondókám:
- Milyen rég nem találkoztál angyalokkal?- kezdtem bele. Léna el is kezdett gondolkodni majd közömbösen rávágta:
- Úgy 4 éve!- eltátottam a szám amit erősen remélem barátnőm nem vett észre. Így már érthető elfelejtette a fő tulajdonságokat!
- Így már értem, hogy miért nem vetted észre Josht. - osztottam az észt. Mikor felnéztem barátnőmből sugárzott az értelem.- Josh angyal! Ugye tudod?- folytattam. Mikor aztán Josh lépett be aki úgy gondolta beszól nekem
- Szia Cicus! Mond a neved és a számod!- mondta még mindig álmosan bele is ásított a mondatba.
- Inkább nem tollcsomó.- mondtam ridegen, mire aztán Josh elejtette a kávés poharat ami nagy zörgéssel ért földet majd tört össze.
- Vadász vagy!- jelentetteki. Grat Sherlock, hát ezt az ügyet is megoldotta.- Most meg fogsz ölni?- kérdezte érzelem mentesen, én csak Lénára néztem aki nem tetszését nézésével ki is nyilvánította így vissza nézve Joshra megszólaltam:
- Nem.- mondtam ridegen. Josh hirtelen felkapta fejét aki Léna elégedett arcával találta szembe magát. Gondolom látszott rajtam, hogy nem vagyok valami jól és ezt tudattam is velük egy szép nagy taccsal.- Fujjjj hozom a felmosót!- szólt Josh és szaladt is a felmosóért.- én felnéztem és hirtelen elsötétült minden. 

<Josh szemszöge>
Mikor vissza értem a konyhába megláttam a csajt elterülve és Lénát aki aggódva keresett valamit. Oda rohantam hozzá és megnéztem van-e pulzusa hála az istennek volt. Fel kaptam és bevittem a nappaliba mit sem törődve azzal, hogy hányásos leszek. Léna is ideért egy nagy vödörrel és egy nedves ronggyal. Elkezdte törölgetni hátha felébred ami össze is jött a bőrén csillogtak a vízcseppek a nedves törlőkendő miatt. Gyönyörű volt! Várj mi? Nem zúghatsz bele.
- ÁÁÁÁ Rohadtul fáj a fejem!- ordította. Még mindig nem tudom, hogy mi a neve.- Josh amúgy a nevem Hope.- Mondta két fájdalmas áá-zás közt, szegény, eléggé fájhat neki.
- Szép neved van, te pedig már tudod az enyémet!- mondtam kedvesen úgy érzetem nem lehetek vele gonosz nem tudom miért csak nem.- Léna mutasd meg neki hol van a szobálya.- utasítottam.
- Gyere Hope, az emeleten van a szobád.- majd fel is indultak.
- Várjatok ne menjetek fel!- ordított Bo.
- Mié?- ordított vissza Léna.
- Most már szólni kell nekik.- ordított vissza ismét. HURRÁ ezek ordítva társalognak. Pár pillanat múlva meg is hallottam halk lépteiket, majd Léna és Bo egymás mellé álltak.
- Szóval- ez rosszul kezdődik!- mi még egy hónappal ez előtt eldöntöttük Lénával, hogy elmegyünk nyaralni arra gondoltunk Josht itthon hagyhatjuk egyedül is, viszont most, hogy itt van Hope már nem vagyok ilyen biztos benne Pénteken indulunk, 3 napotok van, hogy össze haverkodjatok, mert két hétig kettesben lesztek itthon.- mondta Bo olyan határozottsággal, hogy közbe se mertem szólni.
- OK!- mondta Hope. Majd elindult a szobályába.
***

<Léna szemszöge>
Ez a három nap gyorsan eltelt ma indulunk kicsit félek nem-e fogja Hope megölni Josht, de mondjuk megigérte Bonak.
- Skacok gyertek má le!- ordítottam, de nem jött válasz hirtelen egy nagy sikítást hallottam. Rohantam is Hope szobája felé még a lépcsőn se értem fel mire egy nagy dörömbölés hallatszott ki a szobából. Mikor benyitottam lefagytam Hope a földön feküdt egy bazinagy vértócsa kellős közepén.- SRÁCOOOOOOOOK GYERTEK!!!!- ordítottam.

<Josh szemszöge> *eközben*
Én még vígan álmodok mire egy nagy sikoly, talán Hope pókot látott? hirtelen egy nagy dörömbölés. Első ami átfutott rajtam a pókot üsd ne a beredezést. Épp fordultam volna a másik oldalamra mikor Léna ordít:
- SRÁCOOOOOOOOK GYERTEK!!!!- szószerint kipattantam az ágyból és ki nyitottam az ajtót mire mögöttem valami földet ért. Egy kő volt és Valami rávolt ragasztva:
"HOPEnak annyi és nem sokára neked is!" Mikor elolvastam rohantam Hopehoz mikor beléptem elejtettem a követ, de ez a legkisebb baj. Hope a földön volt egy nagy vértócsa közepén!

2. rész

Az előző rész nagyon rövid volt! Sajnálom!

Most értem ide a szállodába. Miután bejelentkeztem gondoltam benézek egy Night Klubba úgy is a barinőm ott dolgozik, csak előtte kipakolok.
 A klubban igyekeztem minél inkább a pultnál maradni, de a hullámzó izzadt testek ezt megnehezítik. Végre elértem a pultot és nocsak kivan itt a barinőm:
-Léna!!!!! Mizuuuu BABÓCÁM!- ordítottam mire sarkon fordult és a nyakamba vetette magát.
- Hope! DE hiányoztál. Hát te itt? Most kit kell elintézned?- kérdezte gyanakodva.
- Most azért vagyok itt mert megtaláltam anyám egyik gyilkosát!- mondtam hirtelen váltva komolyra. Ábrázatán látszott, hogy nincs képben. Végülis ő már rég nem látott engem.- És, hogy vagy? Milyen itt?- kérdeztem próbálva oldani a feszültséget.
- Jól, de Bo az nagyon kiakadt! Főleg mikor megtudta, hogy George-t megölte az egyik vadászangyal.- hirtelen futott át rajtam az emléke George-nak. Szegény srác pedig jó fel volt. Bo imádta. Az ő bátya még régebben meghalt így George vigyázott rá kiskorától. 14 volt Bo és 20 George mikor összejöttek!
- ÚÚÚÚÚÚ! szegény! És most hol van?- kérdeztem persze azt hogy Bo hol van.
- Otthon van! Nincs jó kedve!
- Felmehetek hozzátok?- kérdeztem- Hátha tudok rajta segíteni.
- Persze! Télleg hol "laksz" most?
- Egy hotelban!- mondtam mit sem sejtve.
- Akkor pattogj a cuccodé jössz hozzánk addig is nálam laksz!- nem tudtam ellenkedni már el is kapta a karom és rángatott maga mögött. Mindig is erősebb volt nálam, de nem is baj!
A hotelból kiérve a cuccaim súlyát megérezték fáradt vállaim! Amikor beléptünk az ajtón hirtelen megláttam Bo-t ahogy a nappaliban ült és egy magazint bújt. Mikor meglátott olyan gyorsasággal ugrott nyakamba, hogy felestünk.
- Hopeeeeeeee! Istenem, de hiányoztál!!!!!- ölelgetett, de még mindig a földön!!
- TE is nekem Bo, de megtennéd, hogy azzal a barátságos 60 kilóddal lemászol a már így is kilapult testemről.
- Persze! Léna mesélte, hogy van egy lakótársunk Josh?
- NEM! Ki az?- kérdeztem majd a hátam mögül egy rekettes és erősen álmos hang megszólal:
- Én!- mikor megfordultam ledermedtem, de hát őt London már egyszer megölte!

1. rész

Remélem tetszik ez a rész is!

Ma indulok Londonba ott van az egyik férfi a hét közül akik megölték az édesanyámat!
Amúgy a nevem Hope. Január 1-jén töltöm a 18-at. Az egyik barátnőm Léna segítségével találtam meg édesanyám gyilkosait. Ő a One New World segítségével segített nekem. Ennek a szervezetnek az a lényege, hogy minden 10. évben kiválasztanak 100 fiatalt és kiképzik õket érzelem mentes gyilkoló gépekké akik a temészet feletti lényeket(angyal, vámpír, démon, szellem stb) megölik. De enélkül a szervezet nélkül nem találtam volna meg édesanyám gyilkosait.
Azt hallottam, hogy a ONW talált egy angyal babát. A szervezet vezetője gén módosította a csemetét. A génmódosítás lényege az volt, hogy külső és belső tulajdonságai segítségével megtudják őt különböztetni a többi angyaltól. Így a szárnya fekete lett. A belső tulajdonságok nem észre vehetőek csak akkor ha egy fajta bizonyos szituációba keveredik. A vezető kiakarta képezni a kis angyal babát, hogy ő is gyilkoljon. Csak, hogy az angyal babát valaki megmenekítette a "szörnyetegtől". Ennél csak nagyobb baj, hogy a génmódosítás miatt az első átváltozás amikor is kiengedi szárnyait nem 4 éves korában lesz hanem 18! Erre én magam csak annyit tudok mondani, hogy Pechjük van! :)

 

Prológus

Sziasztok!
Ez a blog majd remélem tetszik mindenkinek!

2 évvel ezelőtt a 16. születés napomon elveszettem a számomra legfontosabb személyt az édesanyámat.......Megölték én akkor döntöttem el, hogy megbosszulom. 2 év kellett, hogy megtaláljam azt a 7 embert akik miatt az anyám meghalt. Nem tudom mennyi idő kell, hogy megbosszuljam az édesanyámat! Nem mintha nagyon érdekelne!!