Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy szemszögekkel írok könnyebb leszűrni, hogy ki mit gondol! Remélem, hogy ez a rész tetszeni fog!

3. rész

Még mindig dermedten bámultam, de most már magam elé, és mindenféle kérdés cikázott bennem: Hogy élte túl?, Lénáék mentették meg?, Vajon fel fog ismerni? Elmélkedésemből vissza térve a valóságba már el is kaptam Léna kezét és húztam magam után valamelyik nyitott ajtós helységbe később rájöttem, hogy ez a konyha a kedvenc helyem minden lakásba! De gyorsan el is kezdtem mondókám:
- Milyen rég nem találkoztál angyalokkal?- kezdtem bele. Léna el is kezdett gondolkodni majd közömbösen rávágta:
- Úgy 4 éve!- eltátottam a szám amit erősen remélem barátnőm nem vett észre. Így már érthető elfelejtette a fő tulajdonságokat!
- Így már értem, hogy miért nem vetted észre Josht. - osztottam az észt. Mikor felnéztem barátnőmből sugárzott az értelem.- Josh angyal! Ugye tudod?- folytattam. Mikor aztán Josh lépett be aki úgy gondolta beszól nekem
- Szia Cicus! Mond a neved és a számod!- mondta még mindig álmosan bele is ásított a mondatba.
- Inkább nem tollcsomó.- mondtam ridegen, mire aztán Josh elejtette a kávés poharat ami nagy zörgéssel ért földet majd tört össze.
- Vadász vagy!- jelentetteki. Grat Sherlock, hát ezt az ügyet is megoldotta.- Most meg fogsz ölni?- kérdezte érzelem mentesen, én csak Lénára néztem aki nem tetszését nézésével ki is nyilvánította így vissza nézve Joshra megszólaltam:
- Nem.- mondtam ridegen. Josh hirtelen felkapta fejét aki Léna elégedett arcával találta szembe magát. Gondolom látszott rajtam, hogy nem vagyok valami jól és ezt tudattam is velük egy szép nagy taccsal.- Fujjjj hozom a felmosót!- szólt Josh és szaladt is a felmosóért.- én felnéztem és hirtelen elsötétült minden. 

<Josh szemszöge>
Mikor vissza értem a konyhába megláttam a csajt elterülve és Lénát aki aggódva keresett valamit. Oda rohantam hozzá és megnéztem van-e pulzusa hála az istennek volt. Fel kaptam és bevittem a nappaliba mit sem törődve azzal, hogy hányásos leszek. Léna is ideért egy nagy vödörrel és egy nedves ronggyal. Elkezdte törölgetni hátha felébred ami össze is jött a bőrén csillogtak a vízcseppek a nedves törlőkendő miatt. Gyönyörű volt! Várj mi? Nem zúghatsz bele.
- ÁÁÁÁ Rohadtul fáj a fejem!- ordította. Még mindig nem tudom, hogy mi a neve.- Josh amúgy a nevem Hope.- Mondta két fájdalmas áá-zás közt, szegény, eléggé fájhat neki.
- Szép neved van, te pedig már tudod az enyémet!- mondtam kedvesen úgy érzetem nem lehetek vele gonosz nem tudom miért csak nem.- Léna mutasd meg neki hol van a szobálya.- utasítottam.
- Gyere Hope, az emeleten van a szobád.- majd fel is indultak.
- Várjatok ne menjetek fel!- ordított Bo.
- Mié?- ordított vissza Léna.
- Most már szólni kell nekik.- ordított vissza ismét. HURRÁ ezek ordítva társalognak. Pár pillanat múlva meg is hallottam halk lépteiket, majd Léna és Bo egymás mellé álltak.
- Szóval- ez rosszul kezdődik!- mi még egy hónappal ez előtt eldöntöttük Lénával, hogy elmegyünk nyaralni arra gondoltunk Josht itthon hagyhatjuk egyedül is, viszont most, hogy itt van Hope már nem vagyok ilyen biztos benne Pénteken indulunk, 3 napotok van, hogy össze haverkodjatok, mert két hétig kettesben lesztek itthon.- mondta Bo olyan határozottsággal, hogy közbe se mertem szólni.
- OK!- mondta Hope. Majd elindult a szobályába.
***

<Léna szemszöge>
Ez a három nap gyorsan eltelt ma indulunk kicsit félek nem-e fogja Hope megölni Josht, de mondjuk megigérte Bonak.
- Skacok gyertek má le!- ordítottam, de nem jött válasz hirtelen egy nagy sikítást hallottam. Rohantam is Hope szobája felé még a lépcsőn se értem fel mire egy nagy dörömbölés hallatszott ki a szobából. Mikor benyitottam lefagytam Hope a földön feküdt egy bazinagy vértócsa kellős közepén.- SRÁCOOOOOOOOK GYERTEK!!!!- ordítottam.

<Josh szemszöge> *eközben*
Én még vígan álmodok mire egy nagy sikoly, talán Hope pókot látott? hirtelen egy nagy dörömbölés. Első ami átfutott rajtam a pókot üsd ne a beredezést. Épp fordultam volna a másik oldalamra mikor Léna ordít:
- SRÁCOOOOOOOOK GYERTEK!!!!- szószerint kipattantam az ágyból és ki nyitottam az ajtót mire mögöttem valami földet ért. Egy kő volt és Valami rávolt ragasztva:
"HOPEnak annyi és nem sokára neked is!" Mikor elolvastam rohantam Hopehoz mikor beléptem elejtettem a követ, de ez a legkisebb baj. Hope a földön volt egy nagy vértócsa közepén!