Sziasztok!
Mivel nem kapok visszajelzést semmire amit csinálok így nem lesz új rész addig amig nem lesz az utcsón legalább 2 pipa vagy egy komment!

Egy angyal Hope-val búcsúzom egészen addig amíg ezek meg nem lesznek!

Megtörtént! ♥

 Sziasztok! Vége a szünetnek így hozom a következő részt! Remélem örültök! Tudom, hogy Júliusig mondtam a szünetet, de már nagyon kiakartam rakni az új részt! Ja és majd elfelejtettem szólni a történet elejét és majd nem minden részen egy kicsit átalakítottam!

<Hope  szemszöge>
Amikor Léna felrohant és azt ordította Bo elájult én azonnal sejtettem, hogy ez olyan, mint amikor kicsik voltunk-akkor is ez volt utána meg Bo előugrott és megijesztett engem!- Így hát mikor elindultunk lefele Josht hagytam előre menni! Mikor bement a konyhába nem halottam semmit aztán egy woah hang szűrődött át a keskeny falon és azonnal tudtam megviccelték!! Majd nagy nevetés közepette jött ki Josh!! Pár perc elteltével a nevetéstől könnyes szemét megtörölte, majd egy óvatlan pillanatomban, amíg Lénát figyeltem elkapta derekam magához rántott és megcsókolt! Először meglepődtem és próbáltam eltolni magamtól, de mikor beláttam próbálkozásom hiába való nem küzdöttem tovább és átadtam magam az élvezetnek! Furcsa volt az egész, de még is jó. Tetszett! És most már biztos vagyok benne, hogy szeretem! Még mindig nehéz elhinnem. Pár pillanat múlva csókunk véget ért, de ahogy arcunk távolodott sem vettem le róla szemem és ő se rólam!
-  Szeretlek!- suttogta én nem válaszoltam csak magamhoz húztam egy újabb csókra! A levegő nagyúr így hát elváltunk egymástól egy hosszabb csók után! Mélyen a szemébe néztem majd ennyit suttogtam úgy, hogy még én magam is alig hallottam:
- Én is!- éreztem, ahogy arcomat elönti a pír. Itt egy pillanatra elkaptam fejem nem akartam, hogy lássa, ahogy egyre vörösödöm. Pár másodperc elteltével egy kezet éreztem arcomon, majd egy rövid még is egy évnek tűnő mozdulattal a fejemet maga felé fordította. Szemeiben egy fajta öröm látszott, de nem tudtam nem észrevenni az ajkain megbúvó kaján vigyort! Melyet akárhogy próbált leplezni nem sikerült neki! Egy köhintésre lettünk figyelmesek mely megzavarta ezt az édes pillanatot. Mikor a hang irányába fordítottam tekintetem egy „mi van már??” arc kíséretében, láttam Lénán, hogy örül és egyben fél! Az örömöt értettem, de a félelmet nem. Bo is beviharzott egy nagy sikoltás kíséretében mit mi csak egy sóhajjal nyugtáztunk. Ám látva Bo rémült tekintetét mindenki megkomolyodott. Én kérdőn néztem Bo-ra, mire ő eldadogta, hogy:
- Ílyesztőőő…..na..gyoon….íjesztő!!- dadogta miközben fejét vállamba fúrta mintha azt hinné én megtudom védeni! Lénára néztem aki azonnal tudta mire gondolok, és már indult is a konyhába először kinyitotta az ajtót, de nem, az ajtóba lefagyott.

SZÜNET....!!!!!!!!!!!!

Sziaszok!

Mint látjátok a cím sem jó!!! A blog egy kicsit szünetelni fog! És sajnálom, hogy már rég nem írtam a blogba, de sok a dolgom!! A blog körülbelül Júliusig szünetel majd!!

Azért szünetel majd a blog, hogy így több részt előre megírok és gyorsabban tudom majd hozni!!

És még egyszer sajnálom!!!!!!!!!!!!!!!

-ÉN............szeretlek!

Sziasztok hoztam az új részt! És bocsi, hogy sose írok bevezetőt, de saját tapasztalatból mondom nem sokan olvassák el! De most írok: erről a részről annyit, hogy 2 nap alatt született meg. Nehéz volt megírni mivel csak este jutok géphez! Meg elég rövid is lett! Ja és az olvasóktól kérem, hogy osszák a blogot ezerrel mert alig páran olvassák!

7.rész

<Josh szemszöge>
Mikor beléptünk a konyhába és láttam, hogy Hope a földön fekszik majd lassan lehunyja szemét. Szörnyű láttvány volt szörnyű!!!!........És a legszomorúbb az, hogy most már télleg rádöbbentem, hogy szeretem őt...őt aki egyszer mát majd nem megölt!
Rohantunk oda Hope-hoz és már tárcsáztam a mentőket. Pár perc múlva már itt voltak. Hope-t bevitték és Bo ment vele, mi a mentős autót követtük. Bent a kórázba elvégeztek egy rakat vizsgálatot az orvosok szerint a nyakba beadtak neki egy drogot. A nevét nem értettem, és a drog hatása 24 óra alatt elmúlik.
***
Este 11:30. A csajok most indulnak haza nekem megengedték, hogy itt maradjak Hope-val. Nehezen, de elnyomott az álom az egyik fotelban.
***
Reggel egy nővér ébresztett. Aztán láttam, hogy Hope még mindig alszik, és csak azért ébresztettek fel mert a lányok megjöttek. Léna leült a fotel karfájára. Én kérdőn néztem rá, de aztán észrevettem, hogy nagyon rossz neki. Hisz nem rég kapta vissza barátnőjét és most megint lehet elveszti csak most örökre. A gondolatom végén azt vettem észre, hogy valami folyik az arcomon gyorsan rájöttem ez egy könny csepp.
***
Nem rég múlt dél és a csajok elmentek hozni kaját így egyedül maradtam Hope-val. Azt hiszem még tart az altató hatása, mivel egyenletesen szuszog, Olyan édes, mint egy törékeny kiscica. Megsimítottam arcát lehetőleg úgy, hogy ne ébredjen fel majd kimondtam azt a szót.
- Én..............Szeretlek!- mondtam, de ami ez után történt meglepett.

<Hope szemszöge>
Éreztem, hogy valaki megsimítja az arcom, majd megszólal:
-Én..............Szeretlek!- mondta és én azonnal válaszoltam még magamat is meglepve:
- Én is téged!- mondtam belepirulva a mondatba persze az ő arca is piros színben pompázott. Pár perc néma csend után betoppantak a lányok. Akik rohantak is ki szólni a dokinak felimertem először is ő vizsgált.
- Hát mindig én kapom magát?- kérdezte, majd így folytatta- Fáj valamilye? Esetleg szédül? A nyakánál érez valami fájdalmat? Ennyi kérdés túl sok egyszerre?- fejezte be majd el is kezdtem a válaszadást.
- Úgy látszik!........nem nem fáj semmim..........nem..................egy kicsi csípést.............ááá  egymás után döbbre is válaszoltam már.- mondtam elégedett vigyorral arcomon!!!
- Semmi baja akár ma is haza mehet.- mondta vigyorogva. Majd kihívta Léna-t, hogy megírjanak pár papírt meg ilyenek. Most nem kettesben voltam Josh-val hanem itt volt Bo is. Ez nem zavarta Josh-t végig engem nézett csend volt és sajnos kissé kínos. Pár perc múlva vissza jött Léna.
- Hope már indulunk is haza. Kapd fel a kabid és induljunk!- mondta sietősre fogva. Fura mindig lassú és megfontolt most meg kapkod össze meg vissza. Mondjuk mindegy én is sietek innen.
Amikor kiértünk a kórházból vettem egy mély levegőt ezzel kitisztítva tüdőmből a kórház szagot, érzetet. Végig Léna és Bo ment középen az egyik oldalon én a másik oldalon Josh! Ez így nem jó, azt mondta szeret most meg kerül szinte menekül. Gondolkodásomat a csörgő telefonom törte meg. Ismeretlen hívó, inkább kinyomta elegem van ezekből hagyjanak már élni! Szépen lassan haza sétáltunk és beestünk az ajtón, én szószerint mert én mentem be először és felestem egy papíron ez állt rajta:
"Emlékszel a telefonhívásra és a Trónfosztókra? 2 nap múlva azaz Szeptember 17.-én kapsz majd egy ilyen levelet le lesz benne írva minden."Hurrá, hát ez a nap is eljött!

<Josh szemszöge>
Amikor megláttam Hope-t a földön oda akartam menni, de nem fértem be az ajtón mert a lányok is csak ott kuncigtak. Hope felállt valamit zsebre tett majd felrohant. Én most már utána mentem, de mikor kiakartam nyitni a szoba ajtót be volt zárva. Ez nem fair! Bekopogtam majd résnyire kinyitotta az ajtót.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Semmi! Bejössz?-kérdezte, majd kinyitotta az ajtót és én csak bólintottam, majd bementem. Leültem az ágyra és ő is mellém azóta nem voltunk kettesben, hogy bevallottam mit érzek.
- Azt hiszem valamit meg kéne beszélnünk!- mondta miközben a padlót fixírozta. Én csak bólintottam. Majd folytatta- Amit ott akkor a kórházban mondtál az igaz?- kérdezte majd rám emelte tekintetét.
- Igen! Az! Persze tökéletesen megértem, ha ott akkor nem mondtad az igazat.- mondtam majd lesütöttem a szemem.
- Én is igazat mondtam.- felnéztem rá mikor eljutott tudatomig mondata és láttam, hogy kezdi pír önteni el arcát. Kicsit közelebb ültem hozzá. Láttam, hogy kezével oldalt támasztja magát és kapva az alkalmon azt a kezét ami közelebb volt megfogtam neki. Majd mikor ránéztem arca csak még vörösebb lett. Mondjuk az én arcom mellet szerintem még a paradicsom is elszégyellné magát. Mikor aztán végre rám emelte tekintetét nem haboztam: megsimítottam arcát, közelebb hajoltam hozzá, pármilliméter távolságba megálltam majd megcsókoltam. Jó érzéssel töltött el, hogy vissza csókolt, nyelvem bejutásért könyörgött, amit tétovázás után meg is kapott. Majd a levegő hiány miatt szétváltunk. A lány félve nézett rám, majd mikor látta, hogy őt nézem elkapta tekintetét. Hát megmosolyogtam tettét.
- Tudod, én gondolkodtam és meg szeretnék kérdezni valamit!- mondtam kicsit félve és a falon kiszúrva egy pontot azt fixíroztam.
- Kérdezz!- mondta, én ráemeltem tekintetem és már szólásra nyitottam a számat mikor hirtelen Léna toppant be minden bocsánat kérés nélkül megszólalt:
- Gyertek le Bo elájult!

Halott vagyok?

Sziasztok!

Meghoztam a 6. részt remélem tetszeni fog!!!!

6.rész

<Hope szemszöge>
Az SMS láttán megállt bennem az ütő!  Végre télleg megszerettem Josht akit egyszer már megöltem. FURA!!! Mikor felébredtem úgy mond Josh csak előttem állt vészesen közeledett felém pár centire tőlem megállt, felnéztem rá arca közeledett enyémhez, majd hirtelen megállt nem ment tovább csak pár milliméter választott el az ajkaitól és én eltüntettem ezt a pár millimétert. Én megcsókoltam, én egy rövid csókot akartam amit ő elmélyített és csak levegőhiány miatt váltunk szét. Josh egy picit meglepődött, de én lehajtottam fejem mert éreztem hogy pír önti el arcom. Elég furi, hogy én megcsókoltam egy angyalt!!!! ÚRISTEN! El is felejtettem a pasit mikor fogom megkeresni? Vajon Josh segítene? Töprengésemből egy ajtó csapódás ébreszett fel. Mikor felnéztem a rémálmommal találtam szembe magam Sky. Sky egy csaj a bázisról utál engem és én is őt, hogy miért azt nem tudom! 
Hirtelen elkapta Sky a karom. Mikor Josh vissza akart rántani Sky hasba rúgta sajnos tűsari volt rajta. Majd felémjött egy üveggel és fejbe vágott a földön feküdve még láttam hogy oda megy Joshhoz és oda nyomott egy rongyot a szájához, de itt minden elsötétült.
Azt hiszem felébredtem. Próbáltam kinyitni a szemem, de először nem ment aztán csak sikerült. Mikor kinyitottam a vér is megfagyott bennem mindenhol kínzóeszközök én pedig egy székhez voltam kötözve. MARHA JÓ!!! Próbáltam kiszabadulni mikor egy hangos ordítást hallottam. Az ablak felől jött oda néztem nem láttam semmit majd hirtelen betoppant az ajtón Sky. Felkapott egy kést majd elkezdett felém közeledni, de megállt, mikor aztán belépett két gorilla a kezükben a kiütött Joshsal. Valahogy felébreztették, Josh mikor rendesen magához tért és felnézett rajtam akadt meg tekintete, ezt Sky észre vette  és a torkomhoz kapta a kést. Mikor ránéztem Joshra ő neki  könnyek gyűltek szemébe.Kb egy másodperc alatt elintézte a két gorillát aztán kiengedte szárnyait. Közeledett felénk, de Sky megszólalt:
- Ha közelebb jössz a szerelmed meghal.- mikor befejezte a mondatot Josh megállt. Nem értettem télleg szeret? Nem az nem lehet! Míg magammal osztozkodtam Sky elvette torkomtól a kést, de azzal a lendülettel fejbe vágott a nyelével és hirtelen minden elsötétült!

<Josh szemszöge>
Mikor láttam, hogy megütötte Sky, Hopet egy világ tört össze bennem! Fejéből még a vér is kicsordult Lila haján szinte világított a vér. Nagyon fájt, de hirtelen az a harag ami jött belém engem is meglepett. Rohantam Sky felé majd egy szárnycsapással felé kerültem, elkaptam a nyakát és pillanatok alatt eltörtem azt. Ami ez után történt az még engem is megrémisztett! Sky csak felkelt a földről helyre rakta a nyakát és elindult felém! Ez egy DÉMON????
Ahogy jött felém, elfordította fejét és Hope felé vette az irányt elindultam felé de hirtelen valami szél féle a falhoz nyomott. Így nem tudtam mit tenni a falhoz ragadva vártam mi fog történni. Sky elő vett egy injekciós tűt és beleszúrta Hope nyakába. Valami eszeveszett érzés fogott el és nem tudtam mit tegyek, majd Sky csak felnevetett:
- Jajj te kis buta nem hal meg tőle, csak aludni fog egy darabig de amolyan láz álmai lesznek.- mondta önelégült vigyorral az arcán. Majd előkapott a zsebéből egy gyufát meggyújtotta majd eldobta.

<Hope szemszöge>
Hirtelen minden fehér lett és fura. Talán Halott vagyok?, de ez nem maradt így sokáig mert ez a fehérség ködként felszívódott. Felálltam, körbenéztem és egy erdő közepén voltam. Egy szárnyas alak közeledett felém, majd tőlem egy pár centire állt meg kissé dézsavő érzésem volt. Amikor felnéztem Josh volt az, vagy mégsem, vörös volt a szeme. NEm ez nem Josh. elkezdtem hátrálni, majd hirtelen egy szörnyű nagy fájdalom hasított végig a hátamon majd térdre estem két nehéz dolog volt a hátamon majd előrébb dőltem, hogy ha elég nagyok valamennyire lássam őket, ledermedtem fekete szárnyim voltak. Felálltam nagy nehezen és tovább hátráltam Josh pedig felém közeledett én elestem egy botban és a földön feküdtem. Hirtelen nagyon meleg lett és Josh eltűnt minden újra fekete lett. Köhögni kezdtem és kinyitottam a szemem ez csak egy álom volt. Megkönnyebbültem. Aztán megláttam hogy a szoba lángokban van és Josh pedig a földön feküdt elájulva. Oda másztam hozzá és kíhúztam őt az ajtón nem olyan nagy ez a szoba szerencsére, de én vissza szaladtam és felkaptam egy még nem teljesen forró tőrt. Vissza mentem Joshhoz ő már ébredezett, ahogy oda mentem hozzá láttam meg hogy itt nincs is tűz ez fura. Valamilyen szinten felálltam vállamra véve Josht és kikászálódtam az ajtón egy erdőben találtam magam. valamerre elindultam már jó messze jártam aháztól éreztem, hogy lábaim nem bírják sokáig mikor ezt végig gondoltam elestem elment minden erőm mellettem szintén a földön ott volt Josh őrá néztem és pillanatok alatt elnyomott az álom.
Arra ébredtem fel, hogy valaki visz a karjaiban résnyire kinyitottam a szemem, hogy ne lehessen észre venni és láttam, hogy Josh volt az. Köhintettem egyet mire megállt, lenézett rám komor arccal majd elmosolyodott letett a földre.
- Jól vagy?- kérdezte én csak bólintottam.- Az jó, de elmondanád, hogy kerültünk ki a házból?- én megint bólintottam.
- Hát amikor felébredtem láttam, hogy ég a szoba kivonszoltalak védelmi ezköznek elloptam egy tőrt kihoztalak a házból és elindultam az erdő felé és mentem nem tudom 4-5 km-t mikor elestem és úgy nyomott el az álom.- meséltem el neki, ő aranyosan elmosolyodott ezen a kis történeten.

<Josh szemszöge>
Csak mosolyogni tudtam azon ahogy Hope mesélt olyan aranyos volt, mint egy kis gyerek. Szépen végig hallgattam aztán észre vettem, hogy kínos csend ült közénk így megtörtem a jeget:
- figyelj elkéne indulni nem soká kiérünk az erdőből.- furcsán nézett mikor végig mondtam.
- Te tudod hol vagyunk?- kérdezte én csak bólintottam majd oda mentem hozzá és felkaptam őt nem ellenkedett. Mikor aztán eltelt pár perc néma csöndben leugrott karjaimból. nem értettem miért. Furcsán néztem rá, amin ő csak egy jót kacagott. 
Mentünk bő egy órát és már az országút szélén stoppoltunk. Érdekes Hopenak azonnal megálltak. Beszálltunk egy kedves öreg házaspár kocsijába ők vissza vittek minket Londonig utána már gyalog haza battyogtunk.

<Hope szemszöge>
Beestünk az ajtón mikor aztán megláttam Léna bőröndjét ezt nem értem itthon vannak? Rohantam be a szobába és megláttam Lénát és Bo-t a kanapén elég idegesek voltak.
- Sziasztok! ti hogyhogy itthon vagytok?- kérdeztem félve a választól.
- Sziasztok! Azért jöttünk előbb haza mert hiányoztatok nekünk és féltettük Josht.- mondták rémisztően egyszerre!- Amúgy hol voltatok?- kérdezték.
- Elraboltak minket!- mondtam könnyen mintha semmi nem is történt volna és elindultam a konyhába. Bent a konyhában megszéádültem és egyéles fájdalmat is éreztem a nyakamnál amire feliordítottam mire a lányok  és Josh beértek én a földön fekdtem még ébren majd szép lassan lehunytam szemem. Most talán télleg örökre!

A veszélyes látomás!

Sziasztok!
Hoztam is az új részt! Bocs, hogy ennyit vártam, de nagyon fáradt voltam!

5. rész

<Hope szemszöge>
Nem tudom ki volt az ismeretlen hívó, de nagyon nem is érdekel mert még mindig ott tartok, hogy Josh megpuszilt!
- Hope jól vagy? Ki hívott?- kérdezte aggódva.
- Senki érdekes nem is ismerem.- mondtam- DE most nem lényeg nézzünk valami filmet!- mondtam mire bólintott. Intettem, hogy mennyen be a szobába majd megyek én is. Gyorsan beraktam a popcornt a mikróba. Mikor kész lett kiöntöttem egy tálba és bepattogtam a szobába. Csalódottan láttam a tv-n, hogy a film címe : Az emberi százlábú. Marhajó útálom a horrort, mondjuk az életem is horror szóval mindegy. Mikor leültem a kanapéra  Josh el is indította a filmet.
A film közben vagy 10 szer sikítottam akkorát, hogy még a szomszéd ablaka is berepedt! Josh csak röhögött RAJTAM természetesen!
***
Hirtelen riadtam fel álmomból és mikor rá néztem az órára 6:19-et mutatott. Beszaladtam a fürdőbe, a tükör elég nagy ahhoz, hogy ha elé állok mögöttem a falból még valamennyi látszott mellettem is, mikor belenéztem nem tetszett amit láttam mivel szárnyaim voltak hirtelen megráztam a fejem és újra az eredeti képet láttam a: magamat szárnyak nélkül. Megmostam az arcom lezuhanyoztam, majd lementem, Josh ott ült a kanapén és épp bambult miközben a telefonomat bámulta. Oda mentem elé álltam, felnézett rám és én egy riadt szempárral találtam szembe magam. Majd hirtelen felpattant és oda adta a telefonom! Megnéztem és megvolt nyitva egy SMS. Mikor elolvastam ledöbbentem. Mi Fene? ez áll az SMS-ben: - Lámlám új barátot szereztél ne örülj neki sokáig, mert nem lesz hosszú élete! háhá! xx- oké ez meg mi a szar?????????

~§~§~¤~§~§

Most elég rövid lett ezért bocsi is! De remélem ettől még tetszik!

Változó érzelmek

Sziasztok!!
Hoztam is az új részt! Elég rövid lett!

4.rész

<Josh szemszöge>
Már biztosan ott álltam pár perce mikor aztán feljött Bo. Ő azonnal szaladt hívni a mentőket. Amíg ő elfutott én is vissza tértem a valóságba. Félek, hogy az aki ezt bedobta a követ komolyan gondolta. Pár perc múlva meg is érkezett a mentő.

<Hope szemszöge>
Próbáltam kinyitni a szemem, de egy szörnyen éles fény miatt vissza is csuktam pár másod perc alatt meg is szokta a szemem. De már most megütötte az orrom az a tipikus kórház szag. GYŰLÖLÖM!!! Épp mikor felültem akkor nyitott be egy nővérke már éppen szóláshoz nyitottam a szám mire ki is ment, remek ezek aztán törődnek a beteggel. Másodpercek eltelével két lány rontott be az ajtón. Bo és Léna, látszott rajtuk, hogy aggódnak, de én csak Josht kerestem. Belépett az orvos.
- Hölgyem kövesse a fényt a szemével.- megtettem amit kért majd folytatta- Szédül, vagy fáj valamije?- kérdezte kedvesen én csak nemet bólogattam.- Kint egy fiatal ember várja önt egy erős adag nyugtatót kapott.- Josh. Hirtelen felpattantam és már indultam is ki, az egyik automata mellett meg is találtam ott ült és épp egy kávét vagy valamit kortyolgatott. Oda sétáltam, majd beletúrtam göndör hajába mire felnézett, hirtelen pattant fel és ölelt meg mögöttünk a lányoknak álla a padlót verte gondolom, meglepődve, de vissza öleltem.
- Jól vagy? Nincs semmi bajod?- záporoztak a kérdései én csak nemet tátogtam.- Akkor jó! és hazaengednek?- mire Josh mögött az orvos megszólal:
- Persze még pár vizsgálat és olyan 3 óra múlva már haza is mehet!- mondta mire Josh elmosolyodott.
Ez a három óra szinte elrepült. Haza érve ledobtam magam a kanapéra és az első dolgom az volt, hogy bekapcsoltam a tv-t pont a spongya bob ment imádom! Josh is leüllt mellém éreztem ahogy folyton bámul. Pár perc múlva tv előtt ott termedt Bo és Léna.
- Nekünk ma indul a gépünk. Azaz két hétig kettesben lesztek ugye nem ölitek meg egymást?- Joshal össze néztünk majd elnevettük magunkat.
- Már miért ölnénk meg egymást?- kérdeztem még mindig nevetve, majd Léna és Bo komolyan nézett rám.- Mármint nem nem bántjuk egymást.- mondtam eléggé megszeppenve.
- Na akkor mi indulunk is! Kijöttök velünk a reptérre?
- NEM!- mondtam- onnan vissza is kell jönni!- mondtam majd ásítottam és elterültem a kanapén el is felejtettem, hogy mellettem van Josh így beledőltem az ölébe annyira megijedtem, hogy a földön landoltam a nem rég kezelt sebnél pedig iszonyatos fájdalmat éreztem! Majd felültem és a fájdalom eltűnt oké ez jó!
Léna és Bo felkapták a csomagjaikat és elköszöntek amíg ki kísértük őket a kapun. Amikor vissza mentünk már meg is céloztam a konyhát. Én ott ügyeskedtem és össze hoztám egy simla rántotátt. Majd ordítottam Joshnak, hogy jöjjön enni ő pillanatok alatt ott termedt. Mikor végett a vacsival oda jött és egy puszit nyomott az arcomra, eléggé meglepődtem.
- Egy ilyen finom vacsiért puszi jár.- mondta majd meg simogatta a hasát. hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. Majd beleszóltak:
- Te mostantól a barátoddal együtt a Trónfosztók tagja vagy! Majd kapsz egy erről szóló levelet HOPE!- mondta majd le is tette! Ez meg ki volt?